Nagyjából ötven éve terjedtek el a könnyűszerkezetes csarnokok az egész világon, amelyeknek a legfontosabb ismérvük az, hogy csupán az alapozás történik hagyományos módon, a falazat és a tető pedig többnyire csak acélból készül (tégla vagy vasbeton helyett).
Eleinte főként kisebb raktárokat, műhelyeket építettek ezzel az eljárással, majd idővel rájöttek, hogy különböző méretű és különféle funkciójú (mezőgazdasági épületek, géptárolók, ipari csarnokok, üzemek, de akár rendezvényhelyszínek) is megvalósíthatóak acélszerkezettel.
A könnyűszerkezetes csarnok több szempontból is kedvező megoldás: először is, jóval gyorsabban és olcsóbban készül el, mint a nehézszerkezet. Több hónap helyett akár 1-2 hét is elegendő lehet. A panelszerű szerkesztés továbbá lehetővé teszi az egyéb munkálatok (például szigetelés, energetikai ellátás) sztenderdizálását és akár későbbi módosítását. Ezzel együtt a szerkezet mobilis is, gyakorlatilag adni-venni is lehet bizonyos könnyűszerkezetes csarnokokat.
Az elemzések szerint fenntarthatóbb és környezetbarátabb is ez a csarnoktípus. Egy könnyűszerkezetes csarnok fala száraz technológiával, homogén anyagokból készül, így jóval kedvezőbb a szigetelési adottsága, ami pedig sokkal kisebb mértékű energiafelhasználással, ezáltal kisebb környezetterheléshez jár. Nem utolsó sorban pedig a könnyűszerkezetes csarnok felépítése és karbantartása során az egyszerűbb és csekélyebb munkafolyamatok révén számottevően kevesebb hulladék termelődik.
